Tölti el a testem minden porcikáját.
Tomból a zene mellkasomban érzem az ütemet, kurva jó. Versek nem jutnak eszembe csak a magányom üldöz amit most úgy látom lehagytam egy kicsit csak de mégis olyan jó.
Rajzolni akarok minden vágyam, de nincs más a fejemben mint egy groteszk vár mely az én belsőm s seregek kik bevenni akarják, de ÉN azt nem hagyom.
Bent a várban a király ül nesztelen. Trónusáról nézi ajtót csöndesen. Dübörög a nép túloldalt ő szivarozik épen amottan. Üvölt a tömeg a nép őrjöng, kegyelemért kiált mind ki él. Az úr csak ablakhoz lép s várva-várja élete végét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése