Jelentés a világ egy eldugott bugyrából.

Jelentem napról napra rosszabbul érzem magam.

A családi helyzet mondhatni kritikus(?).

Csonka családom van mondhatjuk rá ezt, apám egy másik nőért elhagyta anyámat ki 11 éve összejött egy korccsal félig cigány félig magyar-zsidó, épp elégé korcs nem?

De most igazán kijött rajta a cigány lét, anyám pár hónapja kirakta de vissza sírta magát nem, nem azért mert szereti édesanyámat hanem mert itt jó dolga van és pont.
Anyám van, hogy külön főz neki mert nem eszik meg akár mit, válogatósabb mint egy francia sok esetben.
Nem egyszer megcsalta is őt, de édesanyám fél hogy egyedül marad a bátyámmal aki halmozottan sérült.

A bátyám, István halmozottan idekárosult mivel 2x a nyakára tekeredett a köldökzsinór és az agya nem kapott elég oxigént a normális és egészséges fejlődéshez. Jelenleg egy megállapítás szerint egy 9 hónapos csecsemő szintjének felel meg, 17 éves.
Szeretem óda adóan, de belefáradtam. Nem nekem egy 16 éves tininek kéne arra figyelni hogy meg legyen etetve, itatva, tisztába legyen rakva.
Én és a másik bátyám Ádám (19) gondoskodunk róla szinte, de félek mi lesz szeptembertől.
Anyámnak nem eszik, nem iszik lelkileg és fizikailag ki van merülve és vese elégtelen, gyógyszereket szed jelenleg, és kiderült hogy köszvénye is van.
Nem egyszerűen félek rá hagyni...

Tavaly megcsinálta azt a "nevelő apám" hogy elvonóra ment, mert nem volt ínyére már a munka, de sajnos vissza jött a ballagásomra, majdnem bőgtem, hogy mért?

Egyszerűen nem tudom elviselni, olyan sokszor okozott csalódást és fájdalmat anyámnak, nem látja?
Lop a tárcájából, arra "menő" ami a nagyszüleimnek meg nekem és a bátyámnak van.

Most oda jutottam hogy a létéről tudomást sem veszek, de néha nem tudom mellőzni... a családban mindenki oda jutott hogy őt is úgy utálják mint Attilát (őt majd legközelebb kifejtem).

Most itt így ülve egyre jobban felhúzom magam ezen, de próbálok megnyugodni. De néha nem megy.

Tegnap rokonoknál voltam bátyámmal és a nagynénémékkel, mert anyám fáradt volt Laci meg nem szívleli a családot (ezt is később elmondom mért nem).
Míg haza nem jöttem nagyon-nagyon jól éreztem magam olyan jó volt Lucával játszani, nagyon aranyos kislány, rajzoltam neki.

Haza érve már undor volt az arcomon és gyorsan be is mentem a szobámba s hallgattam a zenét, Linkin Park albumokat.

Virággal a kezemben...

Virággal a kezemben fogok én meghalni.
Nem fogod meglátni, könnycseppem lefolyni.
Nem bánok semmit se, de nem ez nem igaz
azt az egyet igen, hogy itt hagylak e fertőben.

Virággal a kezemben foglak másvilágon várni.
Nem fogom sírni, hogy balgán követtél.
Nem tehetem, mert ez volt minden vágyam,
tudod nagyon egyedül voltam nélküled.

Virággal a kezemben foglak átölelni!
Nem engedlek soha te már az én foglyom vagy!
Nem hagylak másnak mert már a lelked is,
és vele együtt mindeneddel az enyém vagy!


Voltam 11-én esküvőn! A mesteremén, nagyon szép volt... és találkoztam egy régi baráttal, nem tudtam vele olyan sokat beszélni mint amennyit szerettem volna de így is jó volt, szerintem.

Megint rosszat álmodtam, de nem akarom tudni mit, jobban mondva tudom, de nem akarok rá emlékezni.
Talán el kéne tényleg kezdenem ezt a blogot, vagy nem tudom. Unni nem unom, én arról is szívesen írnék hogy milyen geci macskám van hogy napjában 8x eszik tasakost, hehe de szeretem jó kis dög.

Hát lehet megfogadom, úgy is új év kezdődik, majdnem ugyan azzal a elbaszott társasággal, de már az is mindegy egy haver azért akadt, de akkor is roppant furák.